Levegőnedvesség
(páratartalom, abszolút nedvességtartalom, relatív nedvességtartalom, relatív páratartalom, fajlagos nedvesség, specifikus nedvesség)

A vízgőz mennyisége egységnyi levegőmintában.
Meghatározására a relatív és az abszolút nedvességtartalmat is használják.

Az abszolút nedvességtartalom az egységnyi térfogatú levegőben található teljes vízpáramennyiség, g/cm3-ben kifejezve.
A meleg levegő több vízpárát tartalmazhat, mint a hideg, ezért abszolút nedvességtartalma nagyobb lehet. Adott hőmérsékleten és nyomáson az egységnyi térfogatú levegő csak meghatározott mennyiségű vizet képes felvenni. Ha a maximális mennyiséget felvette, telítetté válik. Ha a vízgőzzel telített levegő nyomását növeljük, vagy hőmérsékletét csökkentjük, pára csapódik ki belőle.

A relatív nedvességtartalom az adott körülmények közötti telítettségi mennyiséghez viszonyított nedvességtartalom %-ban megadott értéke.
Ebből következően:
A 100% relatív légnedvesség a kicsapódási határ.
Ha a 100% relatív nedvességtartalmú levegő hőmérsékletét növeljük a relatív légnedvessége csökken, de az abszolút légnedvessége változatlan marad.
Ha a 100% relatív nedvességtartalmú levegő hőmérsékletét csökkentjük a relatív légnedvessége változatlan (100%) marad, de az abszolút légnedvessége csökken, hiszen a vízgőz egy része kicsapódik belőle.

A nedves levegő tömegegységében lévő vízgőz mennyiségét kifejező mérőszám a fajlagos (vagy specifikus) nedvesség. (forrás: www.vilaglex.hu)

A levegő hőmérséklete mellett, a páratartalom is nagyon lényeges összetevője a minőségnek. Az egészséges felnőtt ember számára a 40-60 százalékos páratartalom az optimális, mind a komfortérzet, mind az egészségmegőrzés céljából. Kisgyermekek szobájában ennél magasabb is lehet a páratartalom, náluk a 60-70 százalékos az ideális.

A túl alacsony páratartalom kiszáradásra hajlamosít: ilyen környezetben a nyálkahártyák irritációja könnyebben kialakul. Ennek jelei: a szemek szárazsága, égő érzése; torokkaparás, szájszárazság; a légutak nyálkahártyájának irritációját száraz köhögés jelzi. Korunk szennyezett levegője is hozzájárul, hogy a nyálkahártyák folyamatos irritációnak legyenek kitéve, amit a száraz levegő csak ront, és elősegíti a kellemetlen jelenségek kialakulását.

A száraz levegő bőrünket is szárítja, ezért a bőr megfelelő ápolására is fokozottan ügyelnünk kell.

A levegő párásítása könnyen megoldható: telepítsünk növényeket a helyiségekbe, használjunk hagyományos vagy elektromos párologtató, illetve párásító készüléket. A fűtésszezonban sem szabad megfeledkezni a kellő mennyiségű folyadékfogyasztásról, ami belülről pótolja testünk fokozott páraleadását.

A túl párás levegő sem egészséges

A levegő túl magas páratartalma sem egészséges, ugyanis kedvez számos kórokozó, atka és gomba elszaporodásának. A túl párás levegő növeli az allergiák kialakulásának kockázatát, elsősorban a házipor (poratka) esetében.

Emellett a magas páratartalom káros a házak szerkezetére is: könnyebben penészedik (penészgombák), a falak dohos karakterűvé válnak. Sok régebbi épület esetében fennáll ez a probléma, ám ma már páramentesítő eszközök is rendelkezésünkre állnak a megoldás érdekében.

Végezetül a levegő páratartalma befolyásolja hőérzetünket: magasabb páratartalmú levegőt melegebbnek, alacsonyabb páratartalmút hűvösebbnek érzünk. Ennek ismeretében alakítsuk környezetünk levegőjének minőségét, egy jó taktikával fűtésköltségeink jelentős csökkentése is elérhető.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit) (forrás: webbeteg.hu)